Alapító: August Oetker · Dr. Oetker · NSDAP & SS
Profil — Dr Tina Hess
A Dr. Oetker nevet a legtöbb háztartásban sütőporral és fagyasztott pizzával azonosítják. Ez Németország egyik legismertebb fogyasztói márkája. A márka otthonos képe mögött egy olyan családtörténet rejlik, amely SS-tagságot tartalmaz a legmagasabb szinteken, háborús nyerészkedést és egy vállalati vagyont, amely jelentősen bővült a Harmadik Birodalom idején, mielőtt egy több milliárd eurót érő háború utáni konglomerátum alapjává vált.
August Oetker 1891-ben alapította a céget. Lánya, Ida 1913-ban feleségül ment Richard Kaselowskyhoz, aki a náci időszakban a családi vállalkozás meghatározó alakjává vált. Nem volt passzív párttag. Kaselowsky SS-Gruppenführer — magas rangú SS-tiszt — és a náci rezsim elkötelezett támogatója volt. Szoros személyes kapcsolatokat ápolt Heinrich Himmlerrel, és része volt a Freundeskreis Reichsführer-SS (a Birodalmi SS-vezér baráti köre) nevű ipari pártfogói körnek, amely prominens üzletemberekből állt, akik közvetlen pénzügyi támogatást nyújtottak Himmler műveleteihez.
A Freundeskreis Reichsführer-SS a háború alatt évente körülbelül egymillió birodalmi márkát biztosított Himmler személyes diszkrecionális alapjához. Richard Kaselowsky a tagjai között volt. Forrás: Bundesarchiv, NS 21 sorozat.Az Oetker-csoport jelentősen bővült a háborús évek alatt, profitálva a verseny elnyomásából és a kényszermunka elérhetőségéből. A vállalat külföldi kényszermunkásokat alkalmazott termelőüzemeiben, akárcsak az időszak szinte minden jelentős német élelmiszergyártója. Kaselowsky 1944-ben egy szövetséges légitámadásban halt meg.
2013-ban az Oetker család független történeti vizsgálatot rendelt meg náci korszakbeli múltjukról, amelyet Jörg Lesczenski történész végzett. Az elkészült munka részletesen dokumentálta az SS-tagságot, a Freundeskreis-kapcsolatokat és a kényszermunka alkalmazását. August Oetker, a jelenlegi vállalati elnök és örökös, figyelemre méltó döntést hozott: a könyv megjelenése előtt nyilvánosan beszélt, elismerve a családi vállalat náci párthoz fűződő kapcsolatait, és kifejezte hajlandóságát a történelemmel való szembenézésre, ahelyett, hogy elnyomta volna azt.
Ez szokatlan volt. A vizsgálatban szereplő családok között szinte senki a jelenlegi generációból nem beszélt önként örökségéről. Oetker hajlandósága erre külön kategóriába helyezi a családot a Flickektől vagy a Quandtoktól — bár a megrendelt történeti munka továbbra is a család feltételei szerint készült, a család ellenőrizte, hogy milyen hozzáférést biztosítottak, és az Oetker-örökösök személyes vagyoni pályáját egyetlen nyilvános nyilatkozat sem érintette.
Az Oetker-ügy illusztrálja a kezelt nyilvánosságra hozatal korlátait. A család megrendel egy történeti munkát, elnökük újságíróknak nyilatkozik, a könyv megjelenik. De a kártalanítás kérdései — hogy a kényszermunkások vagy leszármazottaik mit kapnának, hogy a családi vagyon háborús terjeszkedése az elnyomott versenytársak és kizsákmányolt munkások rovására jár-e bármilyen jelenkori kötelezettséggel — megválaszolatlanok maradnak. A részleges nyilvánosságra hozatal nem teljes elszámoltathatóság. Azonban lényegesen több, mint a legtöbb.
"Az Oetker család döntése, hogy független történeti munkát rendeljen — és hogy elnökük a megjelenés előtt nyilvánosan beszéljen — elkülöníti őket a legtöbb I. kategóriás családtól. Hogy a felülvizsgálat 2013-ig váratott magára, és hogy egy történészre volt szükség a kérdés kikényszerítéséhez, önmagában is sokatmondó."