Az Engelhorn
család

Friedrich Engelhorn 1865-ben alapította a BASF-ot — Badische Anilin- und Soda-Fabrik — Mannheimben. Halálára Németország egyik legnagyobb vegyipari gyártójává vált. 1925-ben a BASF öt másik nagy német vegyipari vállalattal egyesült, létrehozva az IG Farbenindustrie AG-t — egy olyan hatalmas konglomerátumot, amely Németország vegyipari termelésének nagy részét ellenőrizte, és a második világháború alatt a holokausztban legközvetlenebbül érintett vállalati struktúrák egyikévé vált.

IG Farben és a holokauszt

Az IG Farben szerepe a náci népirtásban nem volt periférikus. A vállalat szintetikus gumit és üzemanyagot gyártott egy hatalmas ipari komplexumban Auschwitzban — Auschwitz III Monowitz —, amelyet az Auschwitz koncentrációs tábori rendszerből származó rabszolgamunkával építettek és működtettek. Becslések szerint 30 000 koncentrációs tábori fogoly dolgozott Monowitzban a háború alatt; közülük legalább 10 000 meghalt. Az IG Farben vezetése tisztában volt a körülményekkel, és ennek ellenére folytatta a műveleteket.

A vállalat 42,2%-os részesedéssel rendelkezett a Degesch-ben — Deutsche Gesellschaft für Schädlingsbekämpfung —, abban a cégben, amely a Zyklon B-t gyártotta, a rovarirtó szert, amelyet az auschwitz-birkenaui, majdaneki és más megsemmisítő táborok gázkamráiban gyilkos fegyverként használtak. Az IG Farben nem közvetlenül gyártotta a Zyklon B-t, de irányító részesedéssel rendelkezett abban a vállalatban, amely igen, és profitált annak gyártásából és értékesítéséből a holokauszt időszaka alatt.

IG Farben nürnbergi ítélet, 1948 (Egyesült Államok kontra Carl Krauch és társai): Tizenhárom IG Farben-vezetőt ítéltek el háborús bűnökért, köztük rabszolgamunka és tömeggyilkosság vádjával. Magát a vállalatot feloszlatásra ítélték.

Háború utáni feloszlatás és utódvállalatok

Nürnbergben tizenhárom IG Farben-vezetőt ítéltek el háborús bűnökért. A vállalatot a szövetséges hatóságok feloszlatták. Alkotórészeire bontották — a BASF, a Bayer és a Hoechst a három fő utódvállalat. Ez a három vállalat, amelyek együttesen alkották az IG Farbent, a világ egyik legnagyobb gyógyszer- és vegyipari vállalatává vált. Az örökölt vagyon — szellemi tulajdon, fizikai infrastruktúra, szabadalmak és tudósainak humán tőkéje — közvetlenül ezekbe az utódvállalatokba került.

Marlene Engelhorn — Szokatlan örökös

Marlene Engelhorn, Friedrich Engelhorn ük-ükunokája, örökölte a család BASF-ból származó vagyonának egy részét. Válasza szokatlan volt a vizsgálatban szereplő örökösök között: nyilvánosan megkérdőjelezte a pénzhez való jogát, és 2024-ben polgári gyűlést szervezett, hogy eldöntse, hogyan ossza el öröksége nagy részét. Nyíltan beszélt annak erkölcsi nehézségéről, hogy olyan vagyont örököljön, amelynek eredete a holokausztot is magában foglalja.

Álláspontja eltér az I. kategóriás családok minden más tagjától ebben a vizsgálatban. Ez nem oldja meg az alapvető kérdést — a vagyon továbbra is létezik, az azt létrehozó vállalatok továbbra is működnek, és az Engelhorn család vagyonának túlnyomó része érintetlen marad —, de azt mutatja, hogy az elismerés és a cselekvés választása elérhető, és hogy a legtöbb család egyszerűen úgy döntött, hogy nem él vele.

Értékelés

Az Engelhorn-ügy a legközvetlenebbül érintett ebben a vizsgálatban a holokauszt ipari méretű gyilkosságai tekintetében. A BASF beolvadása az IG Farbenbe, az IG Farben Monowitz építése és az IG Farben részesedése a Degesch-ben egy olyan vállalati bűnösségi láncot alkot, amely szokatlanul közvetlen. Marlene Engelhorn nyilvános megkérdőjelezése örökségének a Flickektől és Quandtoktól ellentétes végére helyezi. Hogy a kivétel erősíti a szabályt, az önmagában is egyfajta bizonyíték.