A Boss
család

Hugo Ferdinand Boss az egyik legközvetlenebbül dokumentált esete egy német gyártónak, aki profitált a náci rezsimből. 1931-ben csatlakozott az NSDAP-hoz, az SS, SA, Hitler Youth és Wehrmacht egyenruhák elsődleges gyártójává vált, és több mint 140 dokumentált kényszermunkást — lengyel, francia és koncentrációs tábori munkásokat — alkalmazott metzingeni gyárában 1940 és 1945 között. A háború után egy denacifikációs bíróság pénzbírsággal sújtotta és megfosztotta szavazati jogától. 1948-ban halt meg. A családja által örökölt céget a világ egyik legismertebb luxusdivatmárkává építették át.

Az egyenruha-szerződések

Hugo Boss 1924 óta volt ruhagyártó, munkaruha- és egyenruha-gyártással foglalkozott. Amikor a nácik hatalomra kerültek, termelését az új piac kiszolgálására állította át: a rezsim fegyveres és egyenruhás szervezeteinek bővülése által teremtett hatalmas katonai és félkatonai egyenruha-keresletre. Gyára gyártotta a jellegzetes fekete SS-egyenruhát, a barna SA-ingeket, a Hitler Youth-egyenruhákat és a szabványos Wehrmacht tábori szürke egyenruhát. A szerződések jövedelmezőek voltak és bővültek. A munkaerő, amely ezeket teljesítette, a háború előrehaladtával egyre inkább kényszerített volt.

A Bundesarchivban őrzött metzingeni gyári nyilvántartások dokumentálják lengyel kényszermunkások alkalmazását 1940-től és francia munkásokét a megszállt Franciaországból 1942-től. Az Arolsen Levéltár aktái megerősítik koncentrációs tábori foglyok telepítését az üzembe 1944-től.

Háború utáni denacifikáció és újjáépítés

Hugo Boss 1948-ban halt meg, két évvel azután, hogy egy denacifikációs bíróság 100 000 birodalmi márka pénzbírsággal sújtotta és megfosztotta szavazati jogától — viszonylag szerény szankció a háborús tevékenységeinek dokumentált nyilvántartásához képest. Vője, Eugen Holy és unokája, Jochen Holy ezt követően újjáépítették a céget, az egyenruhákról a férfidivat felé fordulva, és a Boss márkát az 1970-es évektől kezdve luxus férfiruha-márkává pozícionálták. A céget tőzsdére vitték, és globális divatházzá vált. A háborús múltat nem tárgyalták.

A 2011-es bocsánatkérés

2011-ben a Hugo Boss AG független történeti vizsgálatot rendelt meg Roman Köster professzortól, a müncheni Bundeswehr Egyetemről. Az így készült jelentés részletesen dokumentálta a kényszermunka alkalmazását, a háborús egyenruha-szerződéseket és az alapító NSDAP-tagságát. A vállalat hivatalos nyilvános bocsánatkérést adott ki, elismerve, hogy Hugo Ferdinand Boss "profitált a náci rezsimből", és hogy a vállalat "sajnálatát és legmélyebb tiszteletét fejezi ki a nemzetiszocializmus áldozatai iránt."

A vállalat pénzügyi adományt is tett egy, a kényszermunka áldozatait támogató alapítványnak. Ez a kombináció — független történeti bizottság, hivatalos bocsánatkérés, pénzügyi adomány — a legteljesebb intézkedéscsomag, amelyet e vizsgálatban szereplő bármely vállalat megtett. Ez azonban szigorúan véve vállalati számadás, nem családi. A Boss családi örökösök — a Holy család, akiknek nincs nyilvános részesedésük a tőzsdén jegyzett vállalatban — nem tettek személyes nyilatkozatot nagyapjuk nyilvántartásáról vagy az általuk örökölt vagyon eredetéről. A vállalat beszélt. A család nem.

Értékelés

A Hugo Boss AG 2011-es válasza azt a külső határt képviseli, hogy hogyan néz ki a vállalati elszámoltathatóság, amikor azt jól hajtják végre. A vállalat nem kicsinyítette, nem rendelt meg egy általa ellenőrzött történeti munkát, és nem kísérte a bocsánatkérést jogi fenntartásokkal. Emiatt különáll a Quandtok vagy az Oetkerek kezelt nyilvánosságra hozatalaitól. De a vállalat kért bocsánatot, nem a család. És az a kérdés, hogy a Holy család — Hugo Ferdinand Boss közvetlen örökösei — mit tartoznak azoknak, akiknek munkája a vagyonukat építette, nem hangzott el nyilvánosan, és biztosan nem is válaszoltak rá.