A Porsche–
Piëch család

A Volkswagen a huszadik század egyik legismertebb tárgya — egy autó, amelynek tervezését Adolf Hitler rendelte meg, amelynek gyárát német munkásoktól elkobzott pénzből építették, és amelynek háborús gyártósorán részben koncentrációs tábori foglyok dolgoztak. A család, amely megtervezte a Volkswagent és megépítette a Wehrmacht páncélozott járműveit, ma összefonódó holdingokon keresztül a világ két legnagyobb autóipari csoportját irányítja. Egyikük sem tett soha személyes nyilatkozatot arról, hogy mi történt Wolfsburgban 1940 és 1945 között.

Ferdinand Porsche és a megbízás

Ferdinand Porsche már Németország egyik legünnepeltebb autóipari mérnöke volt, amikor Hitler 1934-ben felkérte, hogy tervezzen egy Volkswagent — egy népautót, amely megfizethető a hétköznapi németek számára, és amelyet egy Fallersleben közelében építendő új gyárban gyártanak majd. A megbízás személyes volt: Hitler az első találkozásuk során egy szalvétára rajzolta fel saját elképzeléseit az autó formájáról. Porsche, aki 1938-ban csatlakozott az NSDAP-hoz, látható habozás nélkül elfogadta. A Volkswagen gyára a későbbi Wolfsburg helyén 1938 és 1939 között épült, részben a Deutsche Arbeitsfront — a Német Munkafront — finanszírozásával, amelyet a nácik a független szakszervezetek feloszlatása és vagyonuk elkobzása után hoztak létre. Azok a munkások, akiknek tagdíjai a német munkásmozgalmat finanszírozták, így segítettek felépíteni a gyárat, amely a helyettesítésükre termelt.

Kényszermunka Wolfsburgban

A háború azelőtt kezdődött, hogy a Volkswagen teljes polgári gyártásba került volna. A gyár azonnal átállt a katonai termelésre — a Kübelwagen, a Schwimmwagen és a német fegyveres erők alkatrészei gyártására. 1940-től kezdve a munkaerőt kényszermunkásokkal egészítették ki: először lengyel, majd szovjet polgári munkásokkal, később francia hadifoglyokkal, és 1943-tól a Laagberg koncentrációs tábor melléktáborának foglyai — a Neuengamme alárendelt tábora, amelyet kifejezetten a Volkswagen-művek munkaerő-ellátására hoztak létre.

Az Arolsen Levéltár dokumentációja megerősíti, hogy a Laagbergből származó koncentrációs tábori foglyokat 1943-tól a wolfsburgi üzembe telepítették. A halálozási arány ezen munkások körében lényegesen magasabb volt, mint a polgári kényszermunka-populációban.

A háború alatt Wolfsburgban alkalmazott kényszer- és rabszolgamunkások teljes számát több mint 12 000-re becsülik. Adolph Rosenberger, az eredeti Porsche GmbH mérnöki cég zsidó társalapítója már 1935-ben kénytelen volt távozni a cégből a faji törvények értelmében — részvényeit töredékértékben elkobozták. Túlélte a háborút az Egyesült Államokban száműzetésben, ahol évtizedeken át jogi igényeket érvényesített. Végül kártalanítást kapott, amelynek részleteit soha nem hozták nyilvánosságra.

Denacifikáció és a háború utáni átmenet

Ferdinand Porschet 1945-ben a francia hatóságok letartóztatták, húsz hónapig fogva tartották, majd tárgyalás nélkül szabadon engedték. 1951-ben halt meg. Fia, Ferry Porsche és veje, Anton Piëch a háború utáni időszakban újjáépítették a család mérnöki cégét. A Volkswagen, most már szövetséges, majd német állami irányítás alatt, a nyugatnémet gazdasági fellendülés központi elemévé vált. A Porsche és Piëch családok részvényeken, igazgatósági pozíciókon keresztül, majd a Porsche SE holding társaság megépítésével tartották fenn kapcsolatukat mindkét céggel, amely ma mind a Porsche AG-t, mind a Volkswagen Groupot irányítja.

A jelenlegi generáció

Ferdinand Piëch, Ferdinand Porsche unokája, 1993-tól 2015-ig elnökölte a Volkswagen Groupot — ez a globális ipar egyik leghatalmasabb pozíciója. 2019-ben hunyt el. A család jelenlegi generációja kollektíven többségi érdekeltséggel rendelkezik a világ egyik legnagyobb autóipari konglomerátumában. Együttes becsült vagyonuk a Porsche SE-n keresztül meghaladja az 50 milliárd eurót.

A VW AG 1999–2000-ben hozzájárult a német törvényes "Emlékezés, Felelősség és Jövő" Alapítványhoz, mint sok más német vállalat. Ez a hozzájárulás — amelyet vállalatként, nem családként teljesítettek — a háborús kényszermunka vállalati elismerése volt. A Porsche vagy Piëch család egyetlen tagja sem tett személyes nyilvános nyilatkozatot a kényszermunka használatáról abban a vállalkozásban, amelyet nagyapjuk alapított és tervezett. A Ferdinand Porsche nevét viselő alapítvány viseli a nevét anélkül, hogy kommentálná, mit jelent ez a név azoknak a családjainak, akik kényszerítve dolgoztak a gyárában.

Értékelés

A Porsche–Piëch család az örökölt hallgatás egyik legtisztább példáját képviseli ebben a vizsgálatban. Alapító vállalkozásuk története nem homályos — részletesen dokumentált, kereskedelmi forgalomban megjelent, és német iskolákban tanítják. Ami soha nem született meg, az egy személyes elismerés: egy nyilatkozat a család egy tagjától, amely saját szavaival foglalkozik azzal, hogy nagyapjuk mit épített, hogyan építette, és milyen kötelezettséget, ha van, vállalnak örököseiként. Ez a nyilatkozat nem érkezett meg, és nincs jelzés arra, hogy meg fog érkezni.